Amikor......
amikor nem úgy indul a reggel. Igen, olyan is van - a rózsaszín felhők mögött -, hogy nem úgy indul a nap. Este viszonylag időben sikerült mindenkit takaró alá terelni, a nagyobbik csemete fel is kelt, intézi a dolgát, intézi a kutyákat (van már néhány év mögöttünk amikor nem lehetett ilyet elvárni...., de kell az a nyüves kutya, mert igenis KELL. Fejleszt, segít, társ....meg minden), te is úgy keltél, hogy aludtál az éjjel, (mert nem volt rosszullét, alvászavar, stb) és a nagyrutin szerint ébreszted a Királyfit (avagy Direktor urat, kinek melyik szimpatikus), neeem, most sem nyitja ki a szemét, és már annak is örülsz, hogy hajlandó átöltözni.
Értsd: nem feszíti meg magát, hanem "hagyja", hogy levedd a pizsit, pelust, és húzod rá a ruhát. Ekkor konstatálod, h a levett pelus csontszáraz. Így nem lehet elindulni. Se kocsival, se tömegközlekedve.
Indulni kéne, annyi az idő, de irány a mosdó, kis-erőszak-kis-meggyőzés elvén leül. Megátalkodott arcot vág, itt már szól a vészcsengő a fejedben. Telnek a percek, végig mész a kötelező fázisokon: kedvesen, viccesen, elkomolyodva, majd az ingerült fázisok jönnek. 15 perc után - amikor precízen tudod, h totál elkéstetek -, rácsukod az ajtót, mert ennyi, eszköztelen lettél, ezt már csak az idő oldja meg.
További öt perc telik el, te mérgedben kicsit hiperventillálsz........a kölyök szeme, arca bizonytalan. Érzi, hogy túllőtt a célon, de még szíve szerint csinálná a cirkuszt, de már lehet, hogy nem éri meg. Műszerrel kimutathatatlan érzékekkel tapogatja le, h TE hol tartasz. Dühöngsz, békülsz, kiakadtál vagy mi a jófene van. Hát belül megküzdesz magaddal: nem jó ötlet se hangot emelni, se határozottan barátságosnak lenni, ugyanis mindkettő olaj a tűzre. Különösen onnan nézvést, hogy az ezt követő napokon mire hogy fog reagálni.
Próbálsz semleges hangon beszélni és olyan szavakat használni, amiben benne van a békülés, de nincs meghátrálás, maximum annyi lehet, amiből érzi, hogy most nem vagytok haverok annyira, de mehetünk.
Vannak ilyen reggelek is.......túlélhető, persze.....mert nem támogató szolgálat autójához kellett időre kimenni, nem vonathoz kellett menni és különben is, az ápolási díjjal túl vagy fizetve.......nem tudom, hogy könnyebb lenne-e, ha nem ismerném a tőlünk nyugatra létező ellátórendszert.
És ne jöjjön senki azzal, hogy máshol meg ilyen sincs, mint itthon, mert aki ezt mondja, az sem Brazília őserdeiben lakik, ahol még népszámlálás sincs......