Amikor.......
amikor kimész a piacra, a nem-átlagos-fejlődésű-ámde-szép-gyerekeddel. Összeszeded amit akartál, már régóta jársz vele mindenhová, tehát viszonylag "eseménymentes" módon szatyorba/kosárba/banyatankba kerül a cucc. Az is, amit nem terveztél, de a gyereked jelzi - bár nem beszél -, h szeretne "olyat". Előre tudod, h nem fogja megenni....nem baj, több is veszett Mohácsnál, majd megeszi a többi családtag...
Már csak az olcsó sütishez akarsz eljutni, viszont el kell még menni a többi üzlet előtt, ahol bizony ki vannak pakolva állványra játékok. Először nem is jelez a vészjelződ, egy - tökmindegy - adatként elsiklasz felette, h hálóval le van takarva azért, h ne babrálja mindenki egyenként az összeset.
Na, ez az a dramaturgiai pillanat, amikor csemetéd berántja a kéziféket és megbűvölten nézi a hirtelen elé kerülő "Kánaánt". Mire észbe kapsz, már - roppant ügyesen - ki is szabadított vmit a háló alól. Megtekinted, mondod neki, h szép, persze te is látod milyen szép kard, pont ilyet nem akarunk venni. Halványan megemlíted, h le is tehetné. Ennél a pillanatnál kerül elő a tulajdonos. Nem durván, ám határozottan szól a gyereknek, h nem szabad kivenni, tegye vissza. Te még ingadozol belül, h ebből mi lesz. Aztán azt a stratégiát választod, h nem az eladónak, hanem a gyereknek beszélsz, a felnőtt meg majd értsen belőle. Halál nyugodtan magyarázol tovább a gyereknek, akinek az arcára van írva minden. Az, h szeretné, h nagyon tetszik neki, anya azt mondta nem lehet, ergo le kéne tenni, de neki nagyon tetszik.....és a saját - senki más által nem érthető - szókincsével mond vmit a vágyott cuccra. Válaszolsz. Nyugodtan kitartasz a mondandód mellett. Ekkor, igen ekkor érzékeled a szemed sarkából az eladó arckifejezésének változását.
Először az elképedés, aztán a megértés. Arc és hangulat megenyhül. Előkerül a mosoly. Már hárman csodáljuk a kardot. Gyereked fürdik a boldogságban, mindenki azzal foglalkozik amivel ő. Eladó 2 perc után elnézést kér. Csak legyintesz, ugyanmár..... további pár perc múltán sikerül visszatenni az - ótvar - kardot, még egyenként megnézünk minden egyes labdát, mifenét, aztán indulhatunk is tovább. Pár éve ez hosszabb és keményebb meccs volt. Kicsit hangosabb is.
Ez már jó :)