Amikor......
...amikor elfogy az amúgy angyali.....szombat este van, hátatok mögött 5 iskolai nap, plusz a szombat amikor vendégségben voltatok. Ott rezgett benned, hogy rendben lesz-e, milyen lesz a viselkedése, aztán megnyugszol, mert békésen zajlott. Este otthon elszöszöl, majd arra érkezel a konyhába, hogy megkent margarinnal 4 szelet kenyeret, meg egyet már májkrémmel is (h a jó büdös francba bír ennyi májkrémes kenyeret enni???). Itt fogyott el a türelme, meg majdnem az összes margarin is. Belül sóhajtasz egyet és leszeded azt a féldoboznyi margarint és befejezed a kenyereket. Megmutatja, hogy vidd be neki, mert a szobájában akar enni, de felmérte, a tálcáról lehet, hogy egyedül leborítaná. Ez is rendben, beviszed, tudod, hogy filmet akar közben nézni, de az égvilágon semmivel nem segít, mit szeretne nézni, hát választasz te. És akkor jön a dühöngés. 1 percig ingadozol, hogy akkor helyből veszítesz vagy egyéb megoldás.
És az egyéb felé dől a mérleg, mert nem csak ő fáradt, hanem te is.
Kikapcsolod az egész technikát és ott hagyod. Leülsz a géped elé és látványosan az idegnyugtató idióta netes játékot választod.
Jön utánad, leül mögötted, de még érzed, hogy dühös, csak azt várja miként lehet folytatni. És akkor úgy döntesz, hogy mivel több van benne, mint amit mutat, nagyon halkan annyit mondasz:
"Azt hiszed neked mindent szabad? Hát nem!"
1 perc döbbent csend. Aztán te döbbensz meg, mert elsírja magát és hozzád lép, átölel. Akkor már te is átöleled, megsimogatod, és halkan suttogsz a fülébe: "Semmi baj, látod, lehet ezt szépen is." És érdekes módon megtalálja a módját annak, hogy megtudd milyen filmre gondolt, mit szeretne (Harry Potter nyert).
Látod? Nem csak a végtelen türelem segít.... ♥ Nem jó mindent ráhagyni, nem igaz, hogy semmit sem ért! Sokszor, sokkal többet, mint gondolnád......Ha sosem teszed magasabbra a lécet, akkor a küszöb is túl nagy akadály lesz.